Fekete brit rövid szőrű: Ez a világon a legelterjedtebb fajta. Gyakori változat a fekete színű brit rövid szőrű. Bundája mélyfekete színű. A rozsdás, szürkés árnyalat, az ősz szőrszálak vagy a csíkozottság megjelenése súlyos hibának számít. Orrtükre és talppárnái is feketék. Kívánatos a sötét narancs- és a rézszín. A fekete színű kölyök bundája 6-7 hónapos korukig gyengén színezettek. Barnás tónusú, rozsdaszínű, sőt sokszor cirmos területek is felfedezhetők. A színeződés felnőtt korra teljesen fekete lesz.

Fehér brit rövid szőrű: A fajtastandard a szemszín alapján három változatot különböztetünk meg: réz vagy narancs szemszín, kék szemszín vagy felemás szemszín. Közepes vagy nagy testük erőteljes, mellkasuk széles, végtagjaik rövidek, mancsai erősek. Farka rövid, lompos. Feje masszív, nyaka rövid, erős. A rövid, széles orr tövénél nincs mélyedés. Fülei rövidek, szélesek, végük lekerekített, szemei nagyok, kerekek. Szőre finom, plüss-szerű, nem fekszik szorosan a testre, gyapjas aljszőrzete jól fejlett. A fedő- és aljszőrzetnek azonos hosszúságúnak kell lennie. A kiállításokon a brit rövid szőrű macskáknál az általános állapot, a kecsesség, a hajlékonyság is számít. Fontos az ápoltság mértéke és az összbenyomás is. A kölykök fehéren születnek. Homlokukon a fülek között körülbelül egyéves korukig vöröses vagy szürke folt van, ez a felnőtt állatoknál eltűnik.

Kék brit rövid szőrű: Számos színváltozata ismert. A kék rövid szőrű változatot 1880 óta ismerik. A szürkéskéktől a szürkéig minden színváltozat megengedett, de előnyben részesítik a pasztelltónusú világos szürkéskék színeket. Szemei sugárzó réz vagy narancsszínűek. Ez a cica nagyon hasonlít a karthauzira, de a brit rövid szőrű teste, fülei kisebbek, végtagjai valamivel hosszabbak, szőrzete rövidebb, finomabb, testhez simuló.

Kék-krém brit rövid szőrű: A teknőctarkából alakult ki, halványító gének hatására a feketéből kék, a vörösből krémszín lett. Fontos az egyenletes melírozottság, de a csíkozottság hibának minősül. Ebből a fajtából csak nőivarú egyedek fordulnak elő. A kék-krémszínű macskák krémszínű nőstény és kék hím vagy kék nőstény és krémszínű hím párosításából származnak. A kék-krém színváltozat szemei narancsszínűek, orrtükre, talppárnái rózsaszínűek. A kölykök születésükkor kékek, a krémszínű szőrszálak csak később nőnek ki, a bunda körülbelül 9-10 hónapos korra alakul ki teljesen.

Teknőctarka brit rövid szőrű: A szőrnél feltétel, hogy a vörös és a fekete jól elkülönülő foltokban jelentkezzen. A szemek között, a homlok tájékán néha fekete mezőben vörös csík, lángnyelv jelentkezik, a szemszín réz- vagy sötétnarancs színű, az orrtükör és a talppárnák feketék, rózsaszínűek, esetleg fekete alapon rózsaszínnel tarkítottak. Ez a faj is csak nőivarú lehet. A faj érdekessége, hogy a vörös szín különböző intenzitással jelenik meg rajtuk.

Teknőctarka-fehér brit rövid szőrű: Ez a kombináció is a fekete, a vörös és a fehér színből tevődik össze. A színes területek a testfelület maximum kétharmadát, minimum felét foglalhatják el, a maradék résznek fehérnek kell lennie. A foltoknak a fehértől el kell határolódniuk. Mind a három színnek jelen kell lennie a pofán, a végtagokon, a háton és a farkon is. a vörös területeken nem lehet csíkozottság, de megengedettek a vörös különböző tónusai. Ez a fajta is csak nőivarú lehet. A nőstényeket csak egyszínű kandúrral szabad pároztatni.

Kétszínű brit rövid szőrű: A fajtát viszonylag későn ismerték el, csak 1969-ben szabványosították. Hat színváltozatot különböztetünk meg, ezek a következők: a fehér kombinációja feketével, kékkel, csokoládészínnel, lilával, vörössel vagy krémszínnel. A színek meghatározott arányban lehetnek a testen, ezenkívül jól körülhatároltnak és mindenféle árnyékoltságtól mentesnek kell lenniük. Fontos, hogy a színek harmonikusan oszoljanak el a fejen, a háton, a farkon, a végtagokon. Ezeknek a testfelületeknek minimum felét, maximum kétharmadát kell fedniük, az arcon elengedhetetlen a lángnyelv jelenléte. Az orrtükör és a talppárnák vagy rózsaszínűek, vagy a szőrzet színének megfelelőek.

Fekete tigriscsíkos brit rövid szőrű: Szőrének alapszíne barna, ezen határozott fekete csíkozottság figyelhető meg. Az orrtükör téglapiros fekete szegéllyel, a talppárnák feketék vagy sötétbarnák. Szemei réz- vagy narancsszínűek, a szemhéjak környezete fekete. Fekete márványozott brit rövid szőrű: A szőrzet mintázata lehet tigriscsíkos, márványozott vagy pettyes. A fehér foltok vagy szőrszálak jelenléte nem kívánatos. A márványozottság gyakoribb, mint a tigriscsíkozottság. A kölykök elég sötéten jönnek a világra, mintázatuk sűrített és csak a növekedés folyamán oszlik el, ezt a tenyésztett állatok kiválasztásánál figyelembe kell venni.

Ezüst-fekete tigriscsíkos brit rövid szőrű: Alapvető ismertetőjele a fejen és a mellkason lévő egységes mintázat. A szemek fölött, a homlokon több csík van, ezek közül a leghosszabb a fejtetőig húzódik, a rövidek pedig M alakzatot képeznek a homlokon. A mellső lábakon több harántcsík fut végig. A tigriscsíkos háta közepén három hosszanti csíkot figyelhetünk meg, a középső a leghosszabb, ez végigfut a farkon is. Ezekből a csíkokból indulnak ki a has oldalán végigfutó párhuzamos csíkok, amelyeknek jól el kell különülniük egymástól. A farkon gyűrűk találhatók, a farok vége fekete. A márványozott macskák kiterített szőre a pillangószárnyak rajzolatára emlékeztet, zárt egységet képez. A pettyes mintázatú macska hasonlít a tigriscsíkosra. Azonban a függőleges csíkok helyett itt különálló pettyeket figyelhetünk meg. Fontos, hogy a pettyek ne folyjanak össze. Leggyakoribb a tigriscsíkos változat, de sok van a márványozottból is. A barna szín a szőrzetben vagy a gyűrűzöttség súlyos hibának számít a bírálatkor. A kölykök színe szürke.

Ezüst-fekete márványozott brit rövid szőrű: Az ezüstcsíkos cicáknak négy színváltozatát különböztetjük meg egymástól. Ezek a következők:

Fekete-ezüst cirmos fekete mintázattal, kék-ezüst cirmos kék mintázattal, csokoládé-ezüst cirmos barna mintázattal, lila-ezüst cirmos lila mintázattal: A szemük zöld vagy sárga színű. Bundájuk nem igényel különleges ápolást, hetente egyszer alaposan át kell őket kefélni, szőrváltás idején nem árt gyakrabban. Ha kiállításra visszük, akkor bírálat előtt simítsuk végig a szőrét vadbőrrel, így sokkal fényesebb lesz a bundája.

Kék cirmos brit rövid szőrű: Alapszínük elefántcsontszínnel kevert kék, amelyen sötétkék mintázat figyelhető meg. Az orrtükör fáradtrózsaszín, kerete szintén sötétkék, a szemhéjak sötétkékkel szegélyezettek, talppárnái kékesszürkék. Ritka, hogy minden a szabványnak megfelelő legyen.

Vörös cirmos brit rövid szőrű: A vörös és a krémszínű szőrszálak nem mutathatnak gyűrűzöttséget. A bunda alapszíne vörös vagy krémszínű, sötétvörös, illetve sötét krémszínű mintázattal. Meghatározott a szemszín, az orrpárna és a talppárnák színe, amiknek harmonizálnia kell a szőrzet színével. A vörös színűnél az orrtükör téglavörös, szegélye megegyezik a háton lévő mintázat színével, a krémszínűnél pedig az orrtükör rózsaszínű, szegélye szintén a mintázat színével egyezik meg. Érdekesség, hogy a fajtában több hímivarú egyed található, mint nőstény.

Pettyes brit rövid szőrű: Ritka fajtának számít, amelynek hátán és hasán számtalan - nem feltétlenül kör alakú - petty található, de ugyanazon az állaton azonos alakúnak kell lenniük. Pontveszteséget jelent, ha a pettyek összeérnek. A szőrszálaknak gyűrűzötteknek kell lenniük. A brit rövid szőrű nagyon hűséges, nyugodt macska, nem félénk, szelíd, nem tolakodó, figyelmes, felismeri, ha a gazdijának rossz kedve van. Röviden: a pettyes brit rövid szőrű macska minden állattartó, macskabarát kedvence lehet.

Csincsilla brit rövid szőrű: Bundája a fejen, a füleken, a háton, a has oldalán és a farkon fekete, kék, csokoládészínű vagy lila fedőszőrökkel. Szeme smaragzöld, orrtükre téglavörös.

Füstszínű brit rövid szőrű: Nem gyakori fajta. Kikötés, hogy a gyapjas aljszőrzet ezüst legyen, ezen fekete, kék, csokoládé vagy lila spriccelt fedőszőrzet van. A spricceltségnek összhangban kell lennie az orrtükör és a talppárnák színével, ezenkívül megkövetelik, hogy a fülpamacsok ezüstfehérek legyenek. A szem színe réz- vagy sötét narancsszínű. Ha csíkozottság jelenik meg az állaton vagy nem elégséges a spricceltség mértéke, akkor ez pontveszteséggel jár.

Karthauzi: A legrégebben tenyésztett fajták egyike, 500 éve karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. Szőre finom, selymes, fénylő, tömött, nem fekszik szorosan a testre, ami gyapjas aljszőrzetének köszönhető. Megengedett a szürke és a kék szín is, azonban a legkedveltebb a világoskékes-szürke árnyalatú állatok. A felnőtt állaton nem lehet csíkozottság vagy fehér szőrszál. A karthauzi feje gömbölyű, füle közepes nagyságú, végükön lekerekített, kissé előretolódik, ami olyan, mintha a macska állandóan figyelne, szeme nagy, réz- vagy sötét narancsszínű. A fajta erős, izmos testfelépítésű. Félelmet nem ismer, nagyon bátor, vidám, mozgékony, rendkívül aktív, de nem igazán hagyja magát kényeztetni. Hangosan dorombol, viszont halkan, gyenge hangon nyávog, és csak nagyon keveset, körülbelül úgy, mint a macskakölykök. Magas az intelligenciaszintjük. A kölykök cirmosrajzolatúak, gyűrűs farkúak. Ezek a jegyek gyakran csak egyéves korra tűnnek el, a szemük végleges színe is csak későn alakul ki.

Európai rövid szőrű: A többi macskafajtához hasonlóan rengeteg színváltozatban ismert. Közepes testhosszúságú, közepes méretű a nyaka, az orra, a füle, a végtagjai és a farka is, a fej formája hosszúkás. Jelenleg 41 elfogadott színváltozatot különböztetünk meg, nem elfogadott a csokoládé- és a lila színű. Ha eltér a szabványtól a szín, akkor a házimacskák közé sorolják, és a kiállításokon is ebben a kategóriában értékelik.

Skót lógó fülű macska: Kínából származik, ma már az egész világon elterjedt, de eddig még nem regisztrálta sem a FIFe, sem az angol GCCF. A lógófülűséget egy gén határozza meg, ez okozza a fülkagylók előrehajlását. Megkülönböztetünk egyszer, illetve kétszer előrehajlott (megtört) füleket. Egyszeri megtörésnél a fülek előrenéznek, kétszeri megtörésnél először előre-, majd lefelé irányulnak. A fülvégek így érintik a szőrzetet. Ha csak az egyik fül van megtörve, akkor az állat nem indulhat a kiállításokon. Kölyköknél a fülek csak részben hajlítottak, idővel alakul ki a lógófülűség. A skót lógófülű cicának gömbölyű feje van, ezen egymástól távol helyezkedik el a két lógó fül. Nagy, kerek szeme van és rövid orra, ezért az állat úgy néz ki, mintha mindig mosolyogna. Teste rövid, szögletes, végtagjai oszloposak, farka hosszú és erőteljes. Szőre és szeme bármilyen színű lehet, a lényeg, hogy harmonizáljanak egymással.

Manx: A farok nélküli manxot már évszázadok óta ismerik. A manx mutáció következménye, az állat testfelépítése megváltozott, a martájék lekerekített, a hát rövid, a hátsó lábak hosszúak és erősek. Ezek következtében a manx inkább ugrál, mintsem könnyedén lépked, ahogy azt a macskáktól megszokhattuk, Rosszul mászik, és magasról sem tud leugrani. A farkatlanság miatt a szőrszíne nem szabványosított, szeme bármilyen színű lehet, az a fontos, hogy harmonizáljanak egymással. A fajta nagy és kerek, pofája jól fejlett, füle széles alapon ül. A farkatlan kölykei gyakran halva születnek.

Sphynx: Feltehetően már az aztékok is ismerték a szőrtelen macskát. Ez az állat nem teljesen csupasz, általában a gerincoszlop mentén, a végtagokon és a farok utolsó centiméterein finom pehelyszőrök találhatók. A hímek heréin is található körülbelül egy centiméternyi hullámos szőrzet. A tapintó- és szempillaszőrök teljesen hiányoznak. A sphynx összképe hasonlít a boston terrierére. A fajtát sok tenyésztőszövetség nem ismeri el. Általában azok az emberek tartják a sphynxet, akik allergiásak a macskaszőrre. Nehéz tenyészteni, mert ha nem őrzik meg ezt a gént, akkor már az első nemzedékben ismét megjelenik a szőrzet.

Japán kurta farkú macska: Már évszázadok óta ismert Japánban, ezzel szemben az európai tenyésztőszövetség egyenlőre nem fogadja el. A fajta jellemző tulajdonsága a 10-12 cm-es csonka farok, amit a macska ráadásul behajlítva tart, ezért még ennél is rövidebbnek látszik. Az állat teste középnagy, izmai jól fejlettek. A hátsó végtagok hosszabbak az elsőknél, ezért a cica kissé behajlítva tartja állás közben. Hosszú, egyenes orra és nagy szeme van. A leggyakoribb színkombináció neve mi-ke, amely feketével és vörössel kombinált fehér. Emellett létezik egy teknőctarka, ez csak nőnemű lehet. Az akromelániás jegyeket vagy színeződést mutató példányok nem indulhatnak a versenyeken.

Abesszin: Ez a látványos fajta eltér az összes rövid szőrű változattól. Szőrzete gyűrűzött, nem gyűrűzött szőrszálak csak a has és a végtagok belső felületén található, ezek a szőrszálak világosabbak is. Hátán egy sötétebb, a farok végéig húzódó hosszanti csík lehet, amely bár nem kötelező, de ha mégis látható, akkor nem lehet túl széles. A szőrzet színe többféle lehet, közülük nyolcat szabványosítottak. Mozgása kecses, viselkedése óvatos. Gazdájához hűséges, ragaszkodó, kissé kényeskedő, nagyobb társaságban nem él szívesen, hangja még tüzeléskor is halk, jó mászó. A fajta közepes nagyságú, végtagjai karcsúak, farka hosszú, töve vaskos, a végén elkeskenyedik. A kölykök születésükkor sötét színűek, a szőrszálak nem gyűrűzöttek. Viszonylag lassan fejlődnek a kicsik. Érdekes, hogy több hímivarú abesszin születik, mint nőstény. A vadszínűre jellemző a melegbarna szín feketén gyűrűzött szőrszálakkal. Orrtükre téglavörös, fekete szegéllyel, talppárnái feketék. A vörösessárga abesszin bundája rézvörös, a szőrszálakon vörösesbarna gyűrűzöttség figyelhető meg. Az orrtükör rózsaszínű, szegélye vörösesbarna, a talppárnák rózsaszínűek. Orra közepes hosszúságú, enyhén ívelt, szeme nagy, mandula alakú, zöld vagy borostyánszínű. A szemszíne gyakran változik, jól tükrözi a cica hangulatát és egészségi állapotát. Viszonylag nagy füle van, amely mereven felfelé mutat, csúcsa lekerekített, végén szőrpamacs található ugyanúgy, mint a hiúznak.

Cornich rex: Szőrzete rövid és nagyon dús, selymes tapintású. Fedőszőrzete és gyapjas aljszőrzete hullámos és fele olyan hosszú, mint más macskáké. A tapintószőrök is pöndörödöttek, az állon és a szemöldöknél egyaránt. Teste izmos, a végtagok hosszúak és vékonyak. Feje ék formájú, orra hosszú és egyenes. Füle magasan helyezkedik el a fejtetőn.

Orosz kék: Először 1880-ban mutatták be Londonban. A fajta karcsú, középerős testfelépítésű, a farka viszonylag hosszú, és csúcsban végződik. Szőre rövid, tömött, eláll a testétől, ezüstöt csillogása a fóka prémjére emlékeztet. Mivel a szőr nem fekszik a testfelületre, először ellentétes, majd a helyes irányba kell fésülni. Feje lapos, rövid, homloka egyenes vagy enyhén kidomborodó. Zöld, mandulaformájú szeme van. Füle nagy és hegyes. Az orosz kék elég tartózkodó, csak az általa ismert emberben bízik. Nagyon kezes, türelmes, szép szóval szinte mindent el lehet érni nála, halk hangja még tüzeléskor sem kellemetlen.

Korat: Ősidők óta tartott macskafaj, nevét a Thaiföld északkeleti részén fekvő Korat tartományról kapta. Szőrzete ezüstösen csillog, dús, finom tapintású, a testfelülethez simul. Feje középnagy, szív alakú. Szeme zöld színű és nagy, füle szintén nagy, lekerekített. Farka tőben erős, vaskos, végén elkeskenyedő. Érdekesség, hogy nagyon érzékeny a különféle vegyszerekre, gyógyszerekre, elsősorban a nyugtatókra, az altatókra és az antibiotikumokra. Az alom 3-4 kölyökből áll, amelyek tigriscsíkozottsággal jönnek világra, ez azonban gyorsan elmúlik. Végleges szemszínüket csak 3-4 éves korukban nyerik el. 3-5 hetes korukra hozzá kell szoktatni őket az ember közelségéhez, különben elvadulnak. A koratok időskorukban is játékos kedvűek.

Sziámi és keleti rövid szőrű macskák

Fókajegyű sziámi: Kontrasztos színeződésű, ez a szőrzet alapszínéből a pofán, a füleken, a farkon, a végtagokon jelentkező sötétebb pigmentáltságból (ezt nevezzük akromelániának) adódik. A legismertebb szín a fókajegyű, mert itt a legkifejezettebb a színkontraszt. A jegyek a fóka színére emlékeztetnek, sötétbarnák, a szőrzet alapszíne bézs, de a háton megengedett a sötétebb tónus is. Az orrtükör és a talppárnák színe szintén fókabarna.

Kék jegyű sziámi: Először 1894-ben tesznek róla említést, önálló színváltozatként 1936-ban ismerték el. Teste hosszú, középnagy, végtagjai hosszúak, karcsúak, a hátsók hosszabbak az elsőknél. Ennek köszönhető, hogy a hát vonala nem egyenes lefutású, hanem hátrafelé enyhén emelkedik. A mancsok kicsik és oválisak, farkának már a tövénél vékonynak kell lennie, a vaskos farok súlyos hibának számít. Feje középnagy, hosszúkás, széles, a homloka egyenes vonalú, az orr irányában elkeskenyedik. Füle nagy és széles. Szeme sötétkék és mandula formájú. Szőre rövid és fénylő, testre simuló, alapszíne gleccserfehér világoskék tónussal.

Csokoládéjegyű sziámi: A sziámi 18 különböző színváltozata ismert, a csokoládéjegyű sziámi alapszíne elefántcsont, akromelániás jegyeik tejcsokoládébarnák, ugyanilyen színű az orrtükrük és a talppárnáik is. A szabványosításra 1949-ben került sor. A hason lévő sötét foltok hibának minősülnek, pontlevonással büntetik. A fóka- és csokoládészínű sziámik népszerűségi indexe az utóbbi időben rohamosan csökken, számuk ennek megfelelően egyre kevesebb.

Lila jegyű sziámi: Az akromelániás jegyek azért csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetők meg, mert itt rosszabb a szervezet vérellátása, néhány tized fokkal alacsonyabb ezen testrészek hőfoka. Azoknak a macskáknak sötétebb a szőre, akik huzamosabb ideig élnek hidegebb helyen vagy télen a szabadban vannak. Ha egy sziámi tartósan magas hőmérsékletű helyen él, akkor szőrzete kevésbé lesz tömött, és világosabb tónusúvá válik. Minden sziámi szemszíne sötétkék, a világos szemszínű egyedeket nem szabad tovább tenyészteni. A sziámiknál gyakran előfordul kancsalság, ami komoly hibának számít és öröklődik, ezért szintén ki kell őket zárni a tenyésztésből. Előfordulhat időszakos kancsalság is, ami izgalom (kiállításon) vagy betegség következtében lép fel. A sziámi nem szívesen van egyedül, féltékeny a többi macskára és az emberekre is. Az emberi hangra válaszol, beszédes cica, intelligenciaszintje magas, könnyen idomítható és tanítható különböző trükkökre. Gyorsan hozzászokik a póráz és a nyakörv viseléséhez, így akár pórázon is vezethető. A népes alom már körülbelül 5 hónapos korra ivaréretté válik, tüzeléskor hangosan nyávognak, elsősorban a kandúr rekedt hangja tud idegesítővé válni. A lila jegyű sziámi bundája kékesfehér, enyhe rózsaszínes árnyalattal, az akromeliániás jegyek szürkés rózsaszínűek. A két szín kissé hideggé teszi a macskát. A talppárnák és az orrtükör színe levendula-rózsaszínű.

Vörös jegyű sziámi: A teknőctarka sziámiból alakult ki az hatvanas években, önálló változatként 1966-ban ismerték el. A szőre alapszíne piszkosfehér, enyhén krémes árnyalattal. Az akromelániás jegyek vörösek, a talppárnák és az orrtükör színe rózsaszínű. A legtöbb vörös színű sziámi hímivarú.

Krémszínű sziámi: Amerikában csak a fókajegyű, a kék, a csokoládészínű és a lila sziámit sorolják a fajtába, az összes többi változatot csak színes jegyű rövid szőrűnek tekintik. A krémjegyű változatot elég későn, 1973-ban szabványosították. Mint minden krémszínű változatot, ezt is a vörös színt halványító gén közbeiktatásával hozták létre. A kiállításokon még csak néhány példány található. A szőrzet alapszíne krémfehér, ezen pasztell jegyek figyelhetőek meg. Orrtükre és talppárnái is rózsaszínűek.

Cirmos jegyű sziámi: 1983-ig hibás színűnek tekintették, és nem vehettek részt a tenyésztésben. Előírás, hogy a szőrzet alapszíne minél világosabb - árnyékoltságtól mentes - legyen, de a maszk a szem körül és az orron erősen csíkozottnak kell lennie. A szemhéj fekete kell legyen, a faroknak pedig kicsinek, és egyszínű csúcsban kell végződnie. A kölykök világos színűek születéskor, az akromelániás jegyek kéthetes korban kezdenek előtűnni először az orron, majd a fülkagylón. Határozott színeződés egyéves korban jelentkezik, a növendékeknél farka néha csíkozott és gyűrűs, ami a növekedés során fokozatosan eltűnik.

Fehér keleti rövid szőrű: Testfelépítése hasonlít a sziámiéhoz, bár akromelániás jegyek nem láthatók rajta. Színe az egész testén egységes, szőrzetének sárga árnyalattól mentes, ragyogó fehérnek kell lennie, az orrtükör és a talppárnák rózsaszínűek, szeme ragyogó kék. Ha a szemszín nem kék, a macskát kizárják a további tenyésztésből. Azokra az állatokra is ez vár, akiknél a fehér szín mellett megjelenik a süketség is, ez ugyanis öröklődő tulajdonság, továbbá azokat a nőstényeket is kizárják, akik fekete foltosfejű utódot hoznak a világra.

Kék keleti rövid szőrű: Elegáns testű, élénk vérmérsékletű, kedves természetű, problémamentes macskafajta. Szőrzetének színe csillogó világoskék, orrtükre és talppárnái palakékek, a szeme zöld, a sárgát már nem fogadják el. Az amerikai szabvány engedékenyebb: a zöld mellett a borostyánszínt is elfogadja.

Fekete keleti rövid szőrű: Közepes testnagyságú, hosszú, vékony teste van. A végtagjai arányosan hosszúak, a hátsók valamennyivel hosszabbak, a mancsok oválisak, a farok hosszú és hegyes. Szőrzete ragyogóan fekete, orrtükre és talppárnái szinték feketék. A végleges szőrszín elég későn, 2-3 éves korban alakul ki, árnyékoltság nem fogadható el. A fajta rendkívül fürge, nagyon jól mászik, játékos és emberhez ragaszkodó.

Levendulalila keleti rövid szőrű: Feje hosszú, ék formájú, orra kisméretű, álla erős, kicsi, szeme almazöld, ferde vágású, egymástól viszonylag távol ülő. A kancsal állatokat itt is kizárják a tenyésztésből. Füle nagy, egymástól távol tűzött, szőrzete lágy, világosszürke, kevés rózsaszínnel keverve, az orrtükör és a talppárnák levendula-rózsaszínűek, hivatalosan csak elég későn, 1972-ben ismerték el. Ha fehér szőrszálak fordulnak elő főleg a mancsokon és a szem körül, az állatot ki kell zárni a további tenyésztésből.

Barna havanna rövid szőrű: Ez a legrégebben ismert (1888) keleti rövid szőrű változat. Szőrzete a szőrszálak tövétől a végéig egyszínű, a fekete, fehér szőrszálak, a foltosság és csíkozottság kivételével a barna minden árnyalata megengedett. Feje hosszú, homloka ferde lefutású, orrtövében mélyedés tapintható. Az orrtükör és a tapintószőrök barna, a talppárnák fahéjrózsaszínűek. 3 kölyök jön a világra egy alomban, világosabb színnel, mint amilyen felnőttkorban várható. Bundájuk néha csíkos vagy vörös árnyalatú, ez idővel eltűnik. Általában egy bizonyos személyhez kötődnek, viszont fontos tudnunk, hogy a kutyák nem kedvelik ezt a fajtát. Elég magas kort, akár 13-17 évet is élhetnek.

Egyiptomi mau: Angliában és Európában a mai napig nem ismerték el. A mau arab szó, és macskát jelent. Teste karcsú, elegáns, végtagjai vékonyak. A hátsó lábai hosszabbak az elsőknél. Mancsai oválisak, keskenyek, lábaink csíkozottság figyelhető meg, ami esetleg pettyezettségbe mehet át. Farka közepes hosszúságú, tőben vastagabb, a vége felé pedig elkeskenyedik. Szőrzete rövid és dús, szőrszálain 2-3 színgyűrű is látható. Háta pettyezett. Orrtükre kicsi és palarózsaszínű, szegélye fekete vagy sötétbarna. Ugyanilyen színű a száj és a szem környéke is. Nagy füle, enyhén hegyes füle van. Szeme nagy, mandula formájú, zöld vagy aranytónusú. Eddig két színváltozatot különböztetünk meg: az ezüstöt (ezüst alapon fekete pöttyök) és a bronzot (bronzszínű alapon sötétbarna vagy feketésbarna pöttyök).